Ünnep immár, nemzeti, a holokauszt napja,
Zsidók és homokosok vonulnak fel rajta.
Elébb való már Mózes, Jákob sarja,
Mint az elesett magyar hősök sírhantja.
Emlékművet avatnak, dávidcsillag fedi,
A turul-szobrokat a lebontás fenyegeti.
Szívük tele van talmudi gyűlölettel,
“aki gój az nekik már nem ember”
“Kiirtották” őket, ma mégis itt vannak,
Porból a trónra vajon hogyan juthattak?
A kommunizmusból jól meggazdagodtak,
Ma demokrácia leple alatt tovább uralkodnak.
Mi a megoldás? Mi a helyes út?
Kérdések ezek, mire a válasz csak egy lehet:
Hungarizmus! A szívünkben csak ennek van helye!
A zsidó-rezsimnek meg van számlálva az ideje!
——————–
Bajtárs! Másold, terjeszd a verseket, tedd fel őket a weboldaladra, hogy minnél több emberhez eljuthasson az igazság szava!
1889 1945
HUN said,
november 17, 2006 at 4:44 am
Nagyon szép a vers! Gratulálok hozzá.
MIndent elmond, szívemből szól!
Nanita said,
február 5, 2007 at 2:25 pm
nagyon tetszik csak így tovább!
Zaak said,
június 13, 2007 at 3:55 pm
Te ezt komolyan gondolod? Irodalmilag és taralmilag 0. Ilyen strófaszerkezet nincs, és csak a gyerekek használnak végig párrímeket végig. “aki gój az nekik már nem ember”. A mi szempontunkból meg: “aki nem gyűlöli a zsidókat/ az jó magyar már nem is lehet?”. Át kéne gondolni mégegyszer ezt a hungarizmus dolgot. zaak
yeti said,
Szeptember 24, 2009 at 4:53 pm
Nagyon jó a vers ,és az igazat mondja!!