Ünnep immár, nemzeti, a holokauszt napja,
Zsidók és homokosok vonulnak fel rajta.
Elébb való már Mózes, Jákob sarja,
Mint az elesett magyar hősök sírhantja.
Emlékművet avatnak, dávidcsillag fedi,
A turul-szobrokat a lebontás fenyegeti.
Szívük tele van talmudi gyűlölettel,
“aki gój az nekik már nem ember”
“Kiirtották” őket, ma mégis itt vannak,
Porból a trónra vajon hogyan juthattak?
A kommunizmusból jól meggazdagodtak,
Ma demokrácia leple alatt tovább uralkodnak.
Mi a megoldás? Mi a helyes út?
Kérdések ezek, mire a válasz csak egy lehet:
Hungarizmus! A szívünkben csak ennek van helye!
A zsidó-rezsimnek meg van számlálva az ideje!
——————–
Bajtárs! Másold, terjeszd a verseket, tedd fel őket a weboldaladra, hogy minnél több emberhez eljuthasson az igazság szava!
1889 1945
